Szeretem, ahogy lefekszel mellém, a paplant a két combod közé húzod, és olyan gondosan helyezed a párnát a fejed alá, mintha nem emlékeznél arra, hogy a következő pillanatban az oldaladra fordulsz, pedig ez minden alkalommal bekövetkezik, a konstrukció szanaszét zilálódik, de Te nem veszed észre, mert már alszol, kicsúszik kezed alól a kontroll, az izmaid pihennek, az arcod nyugodt, a lélegzeted egyenletes, nézlek és arra gondolok, hogy álmodban elengedheted végre magad, az álmod szép.
