znn2014

Ebédelek egyik bevásárlóközpontban, szemben velem az asztalnál nagydarab idős hölgy, aki az ebéd felét szép komótosan elcsomagolja az otthonról hozott műanyag dobozba. Ránézek, tekintetünk összeakad, elmosolyosok, ő azonban rezzenéstelen arccal folytatja az ebédet.

Ekkor középkorú "süketnéma" lép oda az asztalunkhoz és gyakorlott mozdulatokkal  pakolja ki portékáját: plüssállatok, kulcstartók. Megköszönöm és intek, hogy nem veszek semmit, erre az idős hölgyhöz fordul és áthúzza az asztalomról a kollekcióját, hátha ott több sikerrel jár. A hölgy bármilyen érzés nélkül az arcán egyetlen mozdulattal a földre söpör mindent, feláll, kézbe veszi a táskáját és a maradék ebédet, majd egyetlen szó nélkül távozik.

A süketnéma meg én csak nézünk egymásra, vállat von és elmosolyodik, majd segítek neki összeszedni a dolgaid. Ez a legkevesebb, amit tehettem érte.