znn2014

Hervay Gizella: ÉNEK HÁROM HANGRA I Az ember kiáltana kétségbeesetten, s énekké válik a szava, csak az állat nyüszít, ha nem szabad vonítania. Csak az ember hallgat, ha nem jajgathat végeérhetetlenül, csak az ember énekel, míg a jajgatásból kimenekül. Csak az ember hallgat,…

JÚNIUS Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az akác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő.  Radnóti Miklós  

  Szeretem, ahogy lefekszel mellém, a paplant a két combod közé húzod, és olyan gondosan helyezed a párnát a fejed alá, mintha nem emlékeznél arra, hogy a következő pillanatban az oldaladra fordulsz, pedig ez minden alkalommal bekövetkezik, a konstrukció szanaszét zilálódik, de…

  Mindnyájan más égtájról jöttünk, szemünk megszokta a világtérképet. Találkozásunk helye a Föld középpontjává lett, Izgalom fogott el bennünket. A szeretet volt közös nyelvünk, a Föld a mi közös bőrünk. És minden éjjel, midőn a Nap parazsa kihűl, dideregve…

  Festetlen falakra képzelem az eget, sötét csatornákba csorgatom a fényt, vakoknak rajzolok világlátó szemet, siketeknek írok hallható zenét.   Ablakot tervezek minden alagútnak, és az éhezőknek kalácsot török, viharvert kunyhókból varázsolok újat, sátortetőt húzok…

  ússz át a túlsó partra és ott fújd ki magadat és örülj hogy ím ez itten már a túlsó part   és aztán ottan tekints talpad alá s értsd meg végre s törődj bele s vonj vállat hogy mindig mindenütt az innenső van   Kép: Sasha Nikitin

  Nem halhat meg a macskának csak úgy. Mert mit kezdjen a macska egy üres lakásban. Ugráljon a falra. Dörgölőzzön a bútorokhoz. Mintha semmi se változott volna, mégis kicserélődött minden. Minden a helyén, mégis szanaszét. És esténként már nem ég a lámpa.   Léptek a…

  Kinek semmi kinek emlék mért maradjak hova mennék boszorkányok csipkebokra csipkefüggöny csillagokra   Nem a csillag szemed éget hol keressek menedéket rókalyukban csigaházban azt sem tudom merre jártam   Tág mezőben csillagűrben hálóidba menekültem vad tüskéje…

  Pöttyös bögrékben kávét innánk mi minden reggel s hogy munkánk le ne késsük, egymást ébresztenénk fel. Símogatnám az arcod, vagy te keltenél csókkal, nyújtóznánk ásítozva és én valami bókkal, hogy jó legyen a reggel, én bókkal kezdeném el s te biztos…

Lászlóffy Aladár: (Álom) A szél lapoz egy ottfelejtett könyvet, A verseket a világ visszakérte. S ha mégis inkább elvegyülni könnyebb – úgy nemhiába jött a szél ma érte: a homokkal, a kagylókkal susogva kiszabadul a SZERELEM, a LEPKE… Mi nehéz úttal jutott a sorokba,…