Festetlen falakra képzelem az eget,
sötét csatornákba csorgatom a fényt,
vakoknak rajzolok világlátó szemet,
siketeknek írok hallható zenét.
Ablakot tervezek minden alagútnak,
és az éhezőknek kalácsot török,
viharvert kunyhókból varázsolok újat,
sátortetőt húzok az ázók fölött.
Repülőt adok a messzi-szeretőknek,
s a legszebb napokat csokorba szedem,
örökzöldre festem a haldokló földet,
s a legjobb fotókat a falra teszem.
