znn2014

Az egyik ok, amiért szerettem a belvárosban lakni, azok a kávézók voltak; 5-10 percnyi sétával mindig lehetett találni valahol egy kellemes és nyugodt helyet, ahova kényelmesen le lehetett ülni olvasni vagy beszélgetni egy finom kávé mellett. Budán erre jóval kevesebb a lehetőség; a köryékemen az egyetlen a Mammut mögötti sétálóutca, ami jó időben eléggé tele szokott lenni.

Egyik reggel a kávémat iszogatva arra lettem figyelmes, hogy egy hetvenes öregúra egy eléggé öreges dalmatával sétál végig a kávézók előtt, majd a megálltak egy fagyizónál, ahol a kutya ugatott egyet-kettőt. Az jutott eszembe a jelenetről, amikor az Oktogonon levő hajléktalan a saját fagylaltját megosztotta a kutyájával. Az öregúr kikérte a fagylaltot, majd pár lépés után odaadta a dalmatának, aki két falásból le is nyelte.

- Milyen fagyit szeret? szólítottam meg az öregúrat.

- Bármit, de csak vaniliásat kap - felelte mosolyogva. Amíg a kutya tolta le a fagylaltot, már rohant is két 7 éves forma gyerek. Megette már a fagyit? kérdezték.

- Bizony, lemaradtatok ma is róla.

Úgy tűnik, a fagyievő dalmata népszerű kutya lehet, ha már ennyire ismerik a gyerekek.