Jász Attila: Ajtót festek
Ajtót festek a falra. A többi már
mind megvan, időnként legalábbis.
Az ég kékje. Az ablakkereszt
pattogzó, megsárgult festéke
térkép vagy hiányzó mozaikdarab.
A leszakadt redőny rései közt
szökik az álom a falakon túlra,
ki a kertbe. Egyedül vagyok.
Ajtót festek, mert hiányzik
a menekülés lehetősége.
De ha erre jársz, ne habozz,
nyisd rám bátran magadat.
(Festettem kilincset is a versre.)
