Mihez is kezdjen, aki nem hiszi testünknek feltámadását? Igya föl tenyerével az állatok fejének melegét, vigasztalja simogatással társait a halandóságban, igya szemébe víztükrök ragyogását, álljon meg hosszasan egy málló ház előtt, igya szívébe egy sose látott város piacát, számolja meg, hány szirma van az almavirágnak, karoljon át egy öregasszonyt, sirassa el a holtakat. És azt a másikat, az élőt, szorítsa úgy magához, hogy minden ébredésük feltámadás legyen, húsvéti harangok nélküli, zsoltárok nélküli, tejeskannákat csörgető, villamost zengető, seprűt sercegtető hétköznap reggelen.
